Egy újabb jelentés, amely nemzetközi feszültséget szít Magyarország körül – valójában kié a narratíva?
Újabb, hazánkat bíráló jelentés született nemrég. A Disinformation Resilience Index legfrissebb riportja szerint Magyarország dezinformációval szembeni ellenállóképessége 2021 óta jelentősen gyengült. A beszámoló készítői úgy vélik, míg az Európai Unió számos tagállama erősítette védelmét az orosz propaganda ellen, Magyarország politikája éppen ellentétes irányt vett: a jelentés szerint a kormány inkább erősíti kapcsolatait Moszkvával, ami szerintük nemcsak belpolitikai feszültségeket okozott, hanem – ez már nem csak szerintük – nemzetközi kritikák sorozatát is kiváltotta.
A jelentés bírálja a magyar hatóságok hozzáállását, különösen a Szuverenitásvédelmi Hivatal tevékenységét, amely a vádak szerint inkább a kormánykritikus szervezeteket figyeli, mintsem az orosz dezinformációs befolyást. Eközben azt is sérelmezik, hogy a „független” média és a civil szervezetek erőfeszítései ellenére a kormány jelentős erőforrásokat fordít saját narratíváinak terjesztésére, amelyet professzionális kampányokkal támogatnak olyan csoportok, mint például a Megafon. Arra is emlékeztetnek, hogy nemzetközi szervezetek, mint a Reporters Without Borders és a Freedom House, rendszeresen figyelmeztetnek a magyar sajtószabadság romló helyzetére, amit a World Press Freedom Index 67. helyezése is tükröz.
Ezt is ajánljuk a témában
A dezinformáció módszere az emberi történelem kezdetéig nyúlik vissza. Őseink valószínűleg már a vadászat során alkalmazták a szándékos félrevezetés technikáit – először az állatok, majd egymás megtévesztésére. Napjainkban és főleg kampányidőszakban mindez erőteljesebben jelenik meg az életünkben.
Egyből ajánlást is tartalmaz a beszámoló: hangsúlyozza, hogy a civil társadalom és a „független” média jelentős szerepet játszhatna a dezinformáció elleni küzdelemben, ha megfelelő nemzetközi támogatást kapnának.
Az EU és az Egyesült Államok már eddig is támogatott tényellenőrző projekteket, például a Lakmusz platformot, amely alapvető szerepet vállal az úgynevezett álhírek kiszűrésében.
Hasonlóan fontos támogatásban részesült a Telex, a 444 és az Átlátszó, de, mint sajnálattal megjegyzik, ezek az erőfeszítések egyelőre nem képesek ellensúlyozni a kormányzati médiagépezet túlsúlyát.
Nem meglepő módon a magyar kormány kritikusan viszonyul az ilyen jelentésekhez, amelyek készítőit sokan politikailag elfogultnak tartják. Egyes vélemények szerint
ezek a jelentések nem pusztán elemzések, hanem a nemzetközi információs hadviselés eszközei, amelyek célja a magyar békepárti álláspont aláásása.
A kritikák különösen élesen bírálják azokat a forrásokat, amelyek Soros György érdekeltségéhez kapcsolható szervezeteket emelnek ki „független” hírforrásként.
Kapcsolódó vélemény
Pesti Srácok
Ugyanazt írják a CNN-től a Telexig, a Politicótól a 444-ig.
A vita ugyanis nem csupán a tényekről, hanem a globális narratívák fölötti befolyásról is szól.
Míg a jelentés ajánlásokat fogalmaz meg a nemzetbiztonsági, kiberbiztonsági és médiatudatossági stratégiák fejlesztésére, a magyar vezetés rendszeresen rámutat:
ezek a javaslatok a szuverenitásba való beavatkozásnak tekinthetők.
A kérdés tehát továbbra is megosztja a közvéleményt: valóban független figyelmeztetésekről vagy politikai célú befolyásolási kísérletekről van szó?
Ahogy a dezinformáció elleni küzdelem a digitális világ egyik legfontosabb harctere marad, úgy egyre fontosabbá válik a közvélemény médiaműveltségének erősítése. Az információs tér csatározásainak középpontjában álló Magyarország számára a kihívás adott: hogyan maradhat ellenálló a manipulációval szemben, miközben megőrzi nemzeti szuverenitását?
Ezt is ajánljuk a témában
A Transparency arra használja a külföldről kapott támogatását, hogy külföldi szervezetek előtt támadja a magyar kormányt – Lánczi Tamás úgy véli, lényegében ezt kotyogta ki Ligeti Miklós.
Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg Koskovics Zoltánt, az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzőjét, aki válaszában kiemelte, hogy fontos megértenünk, hogy az ilyen típusú „jelentések” gyakran a közvélemény manipulációját célozzák. Ez a gyanú a „Dezinformációval szembeni ellenállási index” esetében is fenn áll.
Ha megvizsgáljuk a Magyarországgal foglalkozó fejezetet, annak minden oldalán számos tévedéssel, csúztatással és nyílt hazugsággal találkozunk.
A „jelentés” készítője ultraliberális megközelítésben értelmezi a tényeket.
Hogy csak néhány, igen kirívó példát említsek: nehezen értelmezhető az az álláspont, mely az amerikai rakéták meglétét ukrán területen „dezinformációnak” tekint, miközben a világon senki sem tagadja ezt a tényt.
Az is minimum véleményes, ha valaki orosz propagandának minősít minden olyan véleményt, amely felveti, hogy Ukrajna külső irányítás alatt áll – miközben Kijev katonai és gazdasági értelemben is totális függésben van a nyugati szövetségeseitől.
Az az állítás, mely szerint Ukrajna az európai értékeket képviseli pedig, nem tudom kire vet rosszabb fényt: a szerzőre, az Unióra, vagy Ukrajnára?”
Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az említett „dezinformációs” jelentés önmagában nem más, mint egy dezinformációs kísérlet – véli Koskovics.
A szakértő folytatta: amennyiben abból indulunk ki, hogy a fenti Index egy eszköz az információs hadviselésben, akkor fontos kideríteni, hogy ki és milyen szándékkal rendelte meg. A szöveg többször hivatkozik „független”, „semleges”, vagy „megbízható” forrásként a Soros-univerzum számos jól ismert szereplőjére a Telex-től a Political Capital nevű agytrösztig. Erős kritikával illeti a szuverenitásvédelmi törvényt. Ajánlásokat fogalmaz meg az EU és az Egyesült Államok felé.
Mindez arra utal, hogy a megrendelő a globalista-liberális körök egy vagy több befolyásos alakja.
Koskovics szerint a kommunikációs cél is világos: megpróbálja aláaknázni a békepárti álláspontot, és a közvéleményt a háborúpártiság irányába befolyásolni. A jelentésből kiderül, hogy a készítők szempontjából az egyetlen „biztonságos” információs tér az, ahol nem tűrnek meg egyetlen olyan véleményt sem, mely a konfliktus mielőbbi lezárását célozná. Minden Kijevvel szemben megfogalmazott kritikát alaptalan „hírhamisításnak” vesznek. A célközönség valószínűleg nem elsősorban a magyar hírfogyasztó, hanem inkább a tágabb értelemben vett európai.
Ezt is ajánljuk a témában
Elon Musk után a másik nagy tech-guru, a Facebook tulajdonosa is alkalmazkodik az új politikai realitásokhoz. A woke helyett jön a jobbos szólásszabadság-abszolutizálás?
A szakértő összegez: „a jelentés azonban aligha éri el a kitűzött célokat”. Az első probléma, hogy ismét egy „tizenkettő egy tucat” ultraliberális index-szel van dolgunk, melyeket az unalomig ismer mindenki. Sem módszertanában, sem nyelvezetében, sem megjelenésében nem mutat semmi újat. Ez a sablon ma már teljesen lejáratta magát, és a liberális mocsáron kívül a világon senkit nem fog érdekelni. Ráadásul az elmúlt hetek fejleményének tükrében kimondottan nevetséges, hogy a jelentés milyen lelkesen ír a „fact checker”-ek fontosságáról. A hazai olvasó bizonyosan jót derül a Lakmusz égbe magasztalásán! Eközben a Facebook most rúgta ki a „tényellenőreit”. Ráadásul még
az amerikai liberális sajtó képviselői is kénytelenek voltak elismerni, hogy a „fact check” az aktivista újságírás egy olyan diszkreditált eszköze, melyben ma már senki sem bízik.
„Én a megrendelők helyében visszakérném a pénzt” – zárta gondolatait az elemző.
Nyitókép: Riccardo Milani / AFP
Egy elemzés szerint Európa nagy árat fizethet, amiért az ellenségeskedést választotta Kínával.
A kampány az álvalóságok és elferdített igazságok bizarr tárházává vált. Ralf Schuler írása.
Olyan világot kell teremteni, amelyben mindenki úgy érzi, hogy ez a világ az övé is.
Nem véletlenül rettegnek a progresszívek.
Még meg is tiltja, hogy politikára használják a számot, ami, ugye, csak szórakoztat. Nagyon mókás.
Az Arsenal egykori bajnoka, Paul Merson szerint a magyar labdarúgó „brilliáns” gólt szerzett, de ez nem kizárólag az ő érdeme.
A Google és a Meta a tényellenőrzési kódex ellenére nem hajlandó alkalmazni az uniós előírásokat.
Fontos könyv jelent meg egy határon túli magyar közösség kiirtásának történetéről.
